Lány létemre, akár hiszitek, akár nem, gyűlölök vásárolni. Általában csak olyankor van időm ilyesmire, amikor minden tele van bámészkodó, lézengő, és szintén éppen nagybevásárlását elintéző emberekkel. Bennük nem az a zavaró, hogy ezeket csinálják, mert pont annyira nem érdekelne, mint az, ha ezeken az elfoglaltságokon kívül bármi mást tennének, csak egyszerűen akadályoznak abban, hogy a lehető leggyorsabban átessek ezen a szükséges rosszon, és aztán koncentrálhassak az összes többi dolgomra, amiknek értelmük is van – általában.  Legtöbbször ez az antiszociális akadályoztatottság odáig fajul, hogy megkérem édesanyámat, aki ebben a tekintetben szöges ellentétem, és imád vásárolni, hogy intézze el helyettem ezt az egész tortúrát. Ilyenkor írok neki egy kedves kis listát, amit a sajátja mellé teszek, mielőtt elindulna vásárolni, és megígérem, hogy az így felszabadult időmet, valami mindenki számára hasznos cselekvésre fogom fordítani (pl: mosogatás, takarítás, mosás, teregetés, főzés stb).

Legutóbbi fesztiválra való készülődésemnél is így jártam. Akkor éppen az volt a kifogásom, hogy olyan rengeteg munkám van, hogy egyszerűen nem tudom elintézni ezek mellett a bevásárlást, pedig speciális igényeim is voltak. Nem csak egy heti hidegélelmet és tisztálkodási dolgokat kellett beszereznem, de az előző fesztiválon megsemmisült hálózsákom és sátram pótlását is meg kellett ejteni. Sőt, az egyik nagy áruházlánc elektronikai termékeket hirdető katalógusában olyan csoda dologra bukkantam, ami egyből rákerült a listámra. Akkortájt vonult be ugyanis a köztudatba az olcsóbb kategóriás napelemekkel működő mobiltelefon töltő. Teljes extázisba estem, hiszen végre a természet lágy ölén sem kell megszabadulnom a kis telefonomtól, hanem még amikor töltöm, akkor is velem lehet egy-egy ilyen hosszabb árammentes kiruccanásomon.

El is készítettem hát anyámnak a listát, és a megszokott módon a készpénz társaságában odacsúsztattam a sajátja mellé. Nem is fűztem hozzá semmi kommentárt, csak felkaptam a táskámat és már rohantam is tovább a következő célállomásomra. Utólag, már amikor a tárgyaláson voltam, akkor jutott el a tudatomig, hogy lesz ám hatalmas meglepődés egyes tételek előfordulása okán. Csörgött is a telefonom rendesen, de hát nem is tudtam róla, mert ugye tárgyalás alatt csak nem nézem az ügyféllel szemben ülve a kis telefonomat. Szegény anyám meg csak állt a hipermarket kellős közepén, hogy rendben van, hogy sátor, meg hálózsák is előfordul a listán, de hát mégis mi az a napelem? Igen, előszeretettel rövidítem, a dolgokat, ugyanis sokszor el sem jut a tudatomig, hogy attól, hogy valami számomra még egyértelmű, nem biztos, hogy más egyáltalán tud annak a dolognak létezéséről. Igaz, említettem édesanyámnak a napelemekkel működő mobiltelefon töltő iránti lelkesedésemről, de csak vázlatokban, és most már egyre biztosabb, hogy olyan szituációban, hogy el sem jutott a tudatáig. Nem mellesleg azért a sátorról és a hálózsákról is adhattam volna bővebb információt. Amikor este hazaértem a munkából, csalódottan vettem észre, hogy az általam leginkább várt dolgokat nem sikerült beszereznie édesanyámnak, majd sűrű bocsánatkérések közepette a szemrehányás gondolatát tovaűztem és inkább beláttam, hogy anyunak teljes mértékben igaza volt, és megköszöntem neki, hogy nem állított haza valami sörsátor és mondjuk napelem panel társaságában. A nem vétel még mindig jobb, mint egy rossz vétel.

Az volt a mákom, hogy minden, ami lemaradt anyám beszerzőkörútjáról, azt egy helyen meg tudtam szerezni. Akkoriban még volt éjjel-nappaliszolgáltatás is az ilyesfajta áruházakban, úgyhogy az indulás előtti utolsó éjszakámon elkísértem öcsémet és az egyik haverját az alkohol beszerző körútjukra –éppen házibuliba készültek – és megvettem magamnak minden hiányzó eszközt. Azt hiszem ez volt eddig életem leggyorsabb és legteljesebb bevásárlása. Kár, hogy most már ilyesmit nem lehet éjszakánként elintézni.