Husz éves fiú vagyok, és a legjobb barátom egy 75 éves néni, Irén. Hogy hogyan lehet ez?

 

Az egész úgy kezdődött, hogy beköltöztem a városba, a Király utca környékére, és a közeli ABC-ben kezdtem el vásárolni. Persze, van viszonylag belátható közelségben Hipermarket, szupermarket, de nem szeretek nagyon cipekedni, ráadásul a házunkban nincsen lift, pont elég oda felcibálni a nehéz dolgokat, nem még buszon hurcolni. Rendszeresen járok az ABC-be, általában délelőtt, mert nekem nem hagyományos a munkarendem, állandó délutános vagyok, délelőttönként van időm. Ez persze sokban megnehezíti a szociális életemet, hiszen ki ér rá állandóan délelőtt a korosztályomból? Szinte senki.

 

Mivel a legtöbbször ugyan az a napi rutinom, ugyan abban az időben járok a boltba, így szinte mindig ugyan azokkal az emberekkel találkozom. Megfigyeltem, hogy egy néni a házunkból szinte minden nap ugyan akkor van ott a boltban, és sokszor nehéz dolgokat vásárol, amiket alig tud hazacipelni. Egyszer leszólítottam, és megkérdeztem tőle, hogy segítsek-e hazavinni a nehezebb tételeket. Nagyon felvidult a felajánlásomtól, és megengedte, hogy segítsek, és jutalmul behívott egy kávéra, amiből végül kakaó lett. nekem már sajnos nem élnek a nagyszüleim, de sosem felejtem el, hogy a nagyikám, mikor kicsi voltam mindig milyen isteni finom kakaót főzött nekem, így arra gondoltam, kihasználom az alkalmat, és főzetek egy jó nagyi féle kakaót újdonsült ismerősömmel. Míg megittam, végigvezetett a lakásán, és régi fényképeket nézegettünk. Nagyon érdekes volt az élete, engem pedig nagyon szórakoztatott a stílus, ahogyan mesélt róla, így nagyon jól szórakoztam. Megköszöntem szépen a kakaót és a társaságát, majd mentem utamra, de másnap megismétlődött a dolog, és rendszerré vált, hogy együtt járunk vásárolni, aztán pedig kakaózunk egyet nála, és közben beszélgetünk, nevetgélünk.

 

Egyik alkalommal, mikor hazakísértem, és már repesve vártam, hogy megihassam a jutalom kakaómat, közölte velem Irénke, hogy sajnos ma nem lesz kakaó, mert nem működik a gáztűzhely. Nem értettem, hogy mitől lehet, de gondoltam ránézek, hátha meg tudom fejteni a nagy rejtélyt. Szerencsére hamar rádöbbentem, hogy mi a gond. Nem túl nagy, kifogyott a gázpalack. Kérdeztem, hogy hogy szokta a gázpalackot cserélni, azt mondta, ezt a fia intézte eddig, de most kiköltözött külföldre, és nem fog tudni ebben segíteni. Annyira segélykérő volt a tekintete, hogy nem tudtam nem megsajnálni, de arra gondoltam, hogy az interneten úgy is mindenre van válasz, keressünk gyorsan segítséget. Rákerestem, és igazam is lett, már van olyan lehetőség, hogy házhoz jön a gázpalack. Csak meg kellett rendelni telefonon, és ki is hozzák. Irénke kicsit félt, hogy idegen embert kell beengednie az otthonába, így megkért rá, hogy menjek át hozzá, ha lehet, mikor jön a futár, és én így is tettem, de szerencsére nem volt min aggódni, mert elképesztően kedves és segítőkész volt a férfi, akit küldtek. Legközelebb is innen rendeltük a gázpalackot, és szerencsére ugyan azt küldték, Irénke pedig olyan boldog és elégedett volt, hogy a futárt is megvendégelte egy gyors kakaóra.

 

A közös kis beszélgetéseink azóta rendszeressé váltak és elmondhatom, hogy ő lett a legfőbb bizalmasom, mindent meg tudok vele beszélni őszintén, amit csak szeretnék. Pótnagymama, legjobb barát, nagyot nyertem vele, hogy megismerkedtünk, és nagyon szeretem a közösen eltöltött alkalmakat. Mert az már teljesen biztos, hogy nem csak a 20 éveseké a világ, de ha mégis, jól eső érzés azt megosztani az idősebbekkel.