Nem szeretek vásárolni. Igen, ez egy nő szájából furán hangzik, de elmagyarázom. Imádom a cipőket, a ruhákat, a smink termékeket, és rendszeresen is vásárolok belőle. De csak online. Nem szeretem, amikor bemegyek az üzletbe, tolonganak az emberek, hangzavar van, megy a lökdösődés, ráadásul órákat kell sorban állni a próbafülke előtt is.

Mivel már tudom, melyek azok a helyek, ahonnan érdemes online rendelni, így már nem félek semmitől. Ha valami nem jó, ingyen vissza tudom küldeni. Legalább is azoknál a shopoknál, ahonnan én rendelni szoktam. Illetve számtalan alkalommal van kedvezmény millió termékre, de csak akkor, ha interneten vásárolsz. Tudom a méretemet, tudom, hogy minőségű árut kapok, ezért kizárt dolog, hogy engem valaki beküldjön egy plázába vásárolni.

És ez vonatkozik az élelmiszer vásárlásra is. Nagyon utálom, de hát muszáj. És ezt már nem nagyon tudom internetről megoldani. Vagyis lehet kérni házhoz szállítást, de honnan tudjam, hogy éppen milyen az a paradicsom, amit összeválogattak nekem? És ha nem ok, akkor küldessem vissza és legyen a vacsora lecsó paradicsom nélkül?

Azonban van egy másik téma, amit meg tudok oldani az internetről rendeléssel. Ez pedig a gyógyszer rendelése. Van egy online shop, ahonnan gyógyszert lehet rendelni, és már nagyjából két nap alatt meg is érkezik házhoz szállítással a rendelésed. Az ibustar gyógyszert is legutóbb innen rendeltem, ami segít a fejfájásom legyőzésében.

Mostanában sok a stressz és feszült vagyok, mert a munkahelyemen kiesett egy ember, ezért most kétszer annyi a munka, amit nyílván, ismét nekem kell megoldanom. Szeretem a kihívásokat, de már kezdek elfáradni és már nagyon mennék egy kis szabadságra, de úgy látom, hogy erre még várnom kell.

Ráadásul nemrég a férjem is beteg volt, így minden munka, ami otthon elvégzendő, az rám maradt. Bevásárlás, főzés, takarítás, kutyasétáltatás, elmenni a gyerekért az oviba és még sorolhatnám. Természetesen szívesen csinálom ezeket is, de nagyon nagy segítség tud lenni, amikor a férjem is be tud segíteni és nem mindent egyedül kell megcsinálnom. Persze nem ő tehet arról, hogy beteg, a lénye az volt, hogy minél hamarabb meggyógyuljon, szóval elmentem a gyógyszertárba és vettem neki gyógyszereket. Az ibustar gyógyszerről már tudtam, hogy működik, úgyhogy azt nem kellett neki vennem, mert a netről már előtte rendeltem. Azonban minden mást megvettem ott, a gyógyszertárban, mert akkor nem volt idő arra, hogy várjak, míg házhoz szállítanak mindent.

Aztán végül ezen a krízisen is túl voltunk, szerencsére a kislányunk sem kapta el az apjától a betegséget, így azóta is minden nap vidáman és mosolyogva, sőt, inkább vigyorogva várja, hogy reggel bevigyük az oviba. A másik jó hír, hogy a munkahelyemen is megoldódott az ember hiány, felvettek egy új embert, aki nagyon ért ahhoz, amihez kell, szóval nem is kell szinte már plusz időt tölteni azzal, hogy ellenőrizgessük, hogy megy-e neki minden egyedül, szóval két hét múlva végre én is elmehettem szabadságra.

De persze az egyik baj jön a másik után, most anyukám lett beteg, úgyhogy hozzá kellett átjárnom, hogy vigyek neki levest és elvigyem neki a gyógyszereket. Az ibustar gyógyszert neki is elvittem, biztos, ami biztos alapon, hátha este ő is majd fejfájástól fog szenvedni. Ő egész hamar átesett a betegségen, nem úgy, mint a férjem, aki két hétig szenvedett és állandóa az ágyban kellett feküdnie.

Arról nem is beszélve, hogy végig attól rettegtem, hogy mi van akkor, ha most anyukámtól elkapom a betegséget, akkor lőttek a jó kis szabadságnak és feküdhetek otthon én is nyakig betakarózva a tévé előtt. Pedig a szabimra nem ez volt az, amit elterveztem magamnak. Szerencsére nem lettem beteg, szóval értelmesen tudtam eltölteni azt az egy hetet, amíg szabadságon voltam. Kirándulni mentünk, sőt, elmentünk végre hárman moziba is, amit a kislányuk szintén nagyon élvezett. Úgyhogy jól végződött minden.